Mostanában mindenki erről ír, minden portál ettől hangos, naponta derülnek ki újabb és újabb történetek. És jól is van ez így, sőt, mert ha valamiről, akkor erről beszélni KELL. Akkor is, ha ez valakiknek kényelmetlen, kellemetlen, ha valakiket, főleg egyes férfiakat idegesít. Idegesítse, engem meg az emberi butaság és korlátoltság idegesít, mindennél jobban ezen a világon.

Az alábbi posztot tavaly nyáron osztottam meg a facebookon, felindultságomban, amikor valaki fényes nappal a tömegben beszólt nekem, hogy neki akkora, hogy én azt biztosan nem bírnám. Ránéztem és elkezdtem csóválni a fejem, miközben már kezdett fortyogni bennem a düh, mert legszívesebben odamentem volna és kiálltam volna magamért meg úgy általában a nőkért, hogy mégis mi a francot képzel, szerinte ettől lesz ő nagymenő, faszagyerek? Épp az ellenkezője... Lehet kedvesen, szépen is elmondani, ha valaki tetszik, sőt néhányszor előfordult már velem, és biztos nem csak velem, hogy sétáltam az utcán, odajöttek hozzám, hogy figyi, tök szimpi vagy/tetszel, megiszol velem valamit? Nemet mondtam, mert nem volt aktuális, de ezt megértem, végülis valahogy ismerkedni is kell. De az alábbi történet nem ilyen volt:

"Kedves" ismeretlen nulla IQ-val és feltehetően még annál is kevesebb EQ-val (érzelmi intelligencia) rendelkező egyènek, akik előszeretettel szólogatnak be, minden bizonnyal nemcsak nekem, de minden lánynak, aki nyáron neadjisten ujjatlan pólót merészel felvenni. Farmerral és tornacipővel, szóval még csak nem is miniszoknya volt rajtam..

Először is, nem vagyok kíváncsi rá, hogy "milyen jó nő vagyok", a te szádból legalábbis egyáltalan nem. A te adottságaid és képességeid meg végképp nem érdekelnek, ami egyébként egész biztos, hogy köszönőviszonyban sincs a valósággal, mivelhogy akkor nem lennél ekkora tirpák, aki a tömegben hangoztatja, hogy neki mekkora. Örülnél neki csendben, max. Ha pedig méltatlankodva elkezdem csóválni a fejem, az azért van, mert így jelzem, hogy mekkora egy idióta vagy, ahelyett, hogy megállnék és határozottan visszaszólnék valamit, hogy kapjál már észbe. De nem, ehelyett összehúzom magam és elviselem a hülye beszólásaid, nehogy bármit is biztatásnak vélj, majd elslisszolok jó messzire.

Ha nem tudnád, tájékoztatlak, hogy ez egyáltalan nem menő. Azzal, hogy ilyen marhaságokat szólogatsz be, iiiiiiiilyen picire mész össze a szememben. Nem ettől leszel férfi, illetve ettől nem leszel férfi. Azt, hogy mitől, azt most nem magyarázom el, jó hosszú a lista. Szóval minden "kedves" beszólogatós, utánafütyülős, sziszegős, kiscicámozós egyèn értse már meg végre, hogy ez gàz. Nem így kell. Zavaró, sőt, bántó és ha este lett volna, kevés ember lett volna körülöttem, mèg féltem is volna.. Ha tetszik egy lány, menj oda hozzá és kérdezd meg udvariasan, hogy megiszik-e veled egy limonádét. Ha normális a lány, normálisan fog válaszolni." 

Azért kerestem vissza és másoltam be ide ezt a több, mint egy éves posztot, hogy megmutassam, én sem mentem, nem mertem odamenni és jól megmondani a magamét, pedig ez csak egy icipici eset, ahhoz képest, amikor erőszak történik. Az oka? Mert féltem, hogy ha odamegyek csak nyomja tovább az undorító kommentjeit. Szégyelltem magam a tömegben, hogy ilyeneket beszól. ÉN szégyelltem magam. Helyette. Pedig de odamentem volna, emlékszem utána még órákig ezen agyaltam, hogy oda kellett volna mennem, oda kellett volna mennem. Nem, neki nem kellett volna beszólnia.

Hatalmas nagy lelkierő kell ahhoz, hogy egy megerőszakolt nő oda tudjon menni az ismerőséhez, a rendőrséghez, az akárkihez, hogy kimondja, akárcsak önmagának: engem megerőszakoltak, szeretném, ha bűnhődne érte a tettes. Miért? A szégyenérzet miatt, amiatt, mert egyből elkezdi önmagát okolni pontosan az ilyen korlátolt gondolkodás miatt, ami sokakban jelen van és ömlik a világra: hát, de hiszen miniszoknya volt rajtam, hát de hiszen beültem mellé a kocsiba, hát de hiszen felmentem a szobájába, hát de hiszen már csókolóztunk,  hát de hiszen meztelen voltam. Hát de hiszen ő az "erős", befolyásos férfi, én meg "csak" egy gyenge nő vagyok, ki hinne nekem.. Nagyon bonyolult lélektani folyamat ez, nem lehet elintézni annyival, hogy "de miért nem szóltál már rögtön?" 

Az a nagyon nagy baj, hogy rengeteg férfi egyáltalán nem érti a női lelket. Konkrétan semmit nem tudnak arról, hogyan működik a nő. Honnan is tudnák, hiszen nem nők, egyetlen percre sem voltak és soha nem is lesznek.  Tisztelet a kivételnek, de ehhez jó nagy adag érzelmi intelligencia, empátia és tolerancia szükséges. Sokan soha nem fogják érezni, érteni milyen az a nyomás, hogy megfeleljünk annak az átlagosan 3-4 szerepnek, amit a társadalom, sokszor a közvetlen környezetünk, - ezáltal már önmagunk is - elvár tőlünk. Mindennapi dolgok ezek: hogy lehetőleg legyen meleg vacsi minden nap, ja, hogy én is ugyanannyit dolgozom, mint sok férfi, és ráadásul még eredményeket is szeretnék elérni? Az nem számít, nő vagyok, én dolgom. Legyen tisztaság, illatos lakás, illatos ruha, elég póló, zokni, alsógatya? Hogy közben telnek a napok és magammal még egy percet sem foglalkoztam? Az nem baj, nő vagy, ez a dolgod. Ha ennek pedig valaki csak egy kicsit is ellentmond, azt mondja, hogy te figyi, Jani, ha jól tudom, te már egy órája itthon vagy, vasald már ki magadnak a ruhád, már egy feminista hülyepicsa vagy, hiszen a vasalás a te dolgod lenne, ugye... Egyébként pedig nyilván mi is, de legalábbis én, nagyon szeretnék szeretetteljes otthont, örökös tisztaságot, minden egyes nap meleg vacsit teremteni, de ez sokszor nem megy egyedül, mert másról is szól az életem, néha kell a segítség, és ezt nem  szégyen bevallani. Nem feltétlenül baj az, ha egy nőtől elvárják, hogy csak és kizárólag a klasszikus női szerep szerint éljen, vezesse a háztartást, nevelje a gyereket, és pont, akkor viszont a férfi is éljen a klasszikus férfi szerep szerint és biztosítson ehhez mindent a nőnek. Mert az úgy nem megy, hogy együtt biztosítjuk, de azért te csináld még meg ezt meg ezt meg ezt, rendszeresen, napi szinten. Mert nő vagy, a te dolgod.. Igen, csak nem 50 évvel ezelőtt vagyunk, ezt nagyon sokan hajlamosak elfelejteni és egy mai, modern nőnek is van annyi dolga, mint egy férfinak. Én szerencsés vagyok, a férjem sok mindenben segít, még mosogat is most már, pedig amúgy utálja.. 

Elkalandoztam. Vissza az eredeti témához. Szóval kedves férfi, nem baj, ha nem tudod beleképzelni magad egy nő helyzetébe, csak akkor ne akard megmondani férfiként, akinek fogalma sincs arról, milyen az, amikor az utcán egy vadidegen hátulról csak úgy megfogja a feneked, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, mintha az az övé is lenne, mert miért ne, amikor a tömegben hozzád dörgölőzik valaki, mert miért ne, ne akard megmondani, hogy mit kéne-kellett volna a nőnek csinálnia. Mondd meg a férfitársadnak, hogy te figyi, nem feltétlenül azért vett fel a nő miniszoknyát, hogy téged csábítgasson, hanem, mert így érzi jól magát. Ja, nem, nincs jogod végigsimítani a combján, csak azért, mert az kilátszik a szoknyából. Nem, nincs jogod tapogatni meg simogatni meg megerőszakolni valakit, csak azért, mert már csókolóztatok előtte. De mondok egy még meglepőbb dolgot, ha a nő anyaszült meztelenül szaladgál előtted, majd meggondolja magát és azt mondja, bocs, de mégsem szeretném, mert CSAK, akkor sincs jogod azt mondani, hogy dehát már meztelen vagy, mit csinálod itt a fesztivált! A nem, az az utolsó pillanatban is nem! Sőt, még ha ki sem tudja mondani, hogy nem, mert részeg, elkábították (nem, ez sem indok az erőszakra) de minden erejével, gesztusával, a teste minden rezdülésével azt sugározza, hogy nem, akkor az is nem! És ha a férfi ennek ellenére mégis megteszi, amit megtesz, az senkinek, senki másnak nem a felelőssége, hibája, bűne csakis az erőszak elkövetőjéé.

Történt velem egyszer, hogy leszálltam a HÉV-ről és indultam hazafelé, megállt mellettem egy autó, kiszól egy srác, hogy hazavigyen-e, mert már sötét is van meg hideg is. Mondtam, kösz nem, sétálok, mire elment. Mondhatnánk, hogy jaj de okos, ügyes lány vagyok én, hurrá, hiszen megtanították nekem kicsiként, hogy idegen autóba nem szállok be. DE! Ha mégis beszálltam volna, mert tényleg baromi hideg volt és vágytam rá, hogy minél hamarabb hazaérjek, akkor ez már beleegyezés lett volna, hogy ja persze, hazavihetsz, meg meg is erőszakolhatsz utána, hiszen beleegyeztem azzal, hogy beszálltam az autódba? NEM! Nem egyeztem bele, abba egyeztem volna bele, hogy hazavigyél. Akkor most megkapnám nagyon sokaktól, hogy minek szálltam be, hát gyakorlatilag felajánlottam magam és már maga az érzés is szörnyű.. 

Történt velem egyszer (sőt, nem is egyszer..), hogy a londoni vonaton, ami reggelente eszméletlen mennyiségű embert szállított a központba, olyan tömeg volt, hogy, konkrétan mint a heringek álltunk, kapaszkodni esélyem nem volt, de nem is kellett, mert tartott az embertömeg és akkor éreztem, ahogy hozzám dörgölőzik valami perverz. Az arcát nem láttam, mert megfordulni szintén nem volt esélyem a tömeg miatt, épphogy csak valahogy próbáltam úgy billenteni magam, hogy ne tudjon hozzámsimulni. Ez is az én hibám volna? Mit csináltam? Mit csinálhattam volna másképp? Talán ne szálltam volna fel a vonatra? 

Történt velem egyszer, hogy Budapesten sétáltam az utcán, amikor valaki megfogta a fenekem, mire én hirtelen annyira meglepődtem, hogy megfordultam, de csak egy héééé! jött ki a számon, majd beslisszoltam a legközelebbi ruhaboltba és megvártam míg elsétál az illető, csak utána mentem vissza az utcára. Máig emlékszem az undorító, kaján vigyorra a fején.. Annyira mérges voltam, hogy hogy a francba gondolja, hogy hozzám érhet? Mi vagyok én, valami tárgy, akit akkor tapiz amikor akar, ott, ahol akar? Annyira megalázó volt már csak ez az egy viszonylag kicsi dolog is. Mert hol van ez egy erőszakhoz képest, amikor valaki úgy gondolja, csak azért, mert férfi, neki jár a női test. 

Én esküszöm nem értem azokat a férfiakat (és persze a nőket sem, de tény, hogy döntő többségben vannak a bántalmazó férfiak), akik bármilyen ilyen helyzetben a nőt, vagy ha az áldozat férfi, gyerek - szóval az áldozatot hibáztatják. Egyetlen emberen múlik, hogy beszól-e, tapiz-e, hozzád dörgölőzik-e és ez pedig a bántalmazó, a beszólogató, a tapizó és nem pedig az elszenvedő. Nincs ezeknek a férfiaknak anyjuk, lánytestvérük? Feleségük, barátnőjük? Mint mondanának, ha bármelyik női szerettük elmondaná neki, hogy figyelj, én már voltam ilyen vagy hasonló helyzetben és annyira megalázó volt. Azt mondaná, hogy úgy kell neked, minek viselkedtél ÚGY? Hogy? Minek járkálok az utcán? Minek veszek fel szoknyát, spagettipántos topot, magassarkút? Tornacipőt, farmert... mivel én általában sportosan öltözködöm, de legalábbis egyáltalán nem kihívóan, mégis megszámlálhatatlan beszólást kaptam már.
Miért iszol egy buliban? Sőt, egyáltalán minek bulizol? Nem az lenne a normális, hogy egy nő úgy tudjon elmenni bulizni, úgy tudjon felvenni egy magassarkút, felöltözni, ahogy ő akar, hogy közben nincs ott az agya egy kis szegletében, hogy de mi lesz, ha beszólnak, öntenek valamit az italomba, kihasználnak, satöbbi? De, ez lenne a normális, az lenne a normális, hogy ha látok egy részeg lányt, hazakísérem vagy hívok neki egy taxit, nem pedig elkezdem tapizni, mert úgysem fog rá emlékezni.

Tudom, hogy milyen világban élünk.. a lányok, főleg a fiatalok sokszor azt hiszik, akkor fognak érni valamit, ha minél több fiúnak tetszenek. Én magam is látom, hogyan próbálnak megfelelni a mai trendeknek, azt hiszik attól lesznek igazi nők, minél szexibbek, kihívóbbak, amitől persze sok srác beindul. Muszáj a lányoknak is vigyázni magukra, figyelni, hogy ne hagyják szabadon az italjaikat, hogy ne igyák le magukat emlékezetkiesésig, hogy ne rakják ki mindenüket egyből, hogy ha lehet, ne üljenek idegen autóba, idegen férfival. De, ha ez mégis megtörténik, még nem jogosít fel egy fiút/férfit sem, hogy tovább menjen.

Ehhez szerintem egy valami kell, ami sajnos néhány férfiban nincs meg: a nő tisztelete, a női test és a női lélek tisztelete. A nő, akiben az élet születik, aki, akárki akármit mond, sokkal többet visel el, mint egy férfi, sokkal több dolgot várnak el tőle, mint egy férfitól és pontosan ekkor lép be a képbe a férfi, ekkor válik a fiú nagybetűs férfivá, amikor felismeri, hogy mikor, miben kell segítség a nőnek, mivel tudja a nő életét megkönnyíteni, hogy levegye a válláról azt sok terhet, amit hordoz - a munka miatt, a karrier miatt (igen, a nőnek is lehet karrierje, saját jogon), a gyereknevelés miatt, a háztartásvezetés miatt, a szeretetteljes környezet megteremtése miatt ésatöbbi. De megint elkalandoztam az eredeti témától. 

Szóval tisztelet. Az a férfi, aki tiszteli a nőt, soha nem tenne a fenti példákhoz még csak hasonlót sem, és soha nem is hibáztatná a nőt. Szóval, hajrá férfiak, kezdjétek el tisztelni a nőket, nélkülük ugyanis ti sem léteznétek.