Ez volt a 10. jubileumi Fenntarthatósági Nap szlogenje, melyre, bár ez volt a 10.,  most látogattam el először. Sajnos eddig még nem hallottam róla, pedig biztosan mentem volna már előbb is. Nagyon szeretem a D.Tóth Kriszta által alapított wmn.hu online magazint, ott hallottam először az eseményről és elsősorban azért mentem, hogy az első, általa vezetett beszélgetésen ott legyek. Amiről végül sikeresen késtem 10-15 percet, viszont a további program is olyan izgalmasnak bizonyult, hogy végül este 6-ig az Akváriumban voltam. 

Nade mi az, hogy fenntarthatóság? Mivel igazán én magam sem tudtam megfogalmazni, ezért is látogattam el erre a fesztiválkonferenciára. Hivatalos definícióként a fenntartható fejlődés "olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, termelési folyamatoké, társadalmaké stb.), ami kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”

Nagyon egyszerűen lefordítva azt jelenti, hogy próbálunk úgy élni, hogy a Föld gyerekeink/unokáink részére is egy élhető, sőt, ne csak élhető, de jó hely legyen. Étkezési, környezetvédelmi szempontból például, hogyha vesszük mondjuk a goji bogyót, ami jelenleg nagyon felkapott és trendi, egészséges, ellenben Ázsiából származik, így elég drága mivel ide kell hozatni, satöbbi és vesszük a csipkebogyót, ami viszont sokkal könnyebben, olcsóbban, akár a kertünkben ingyen elérhető, viszont legalább annyira egészséges, mint a goji bogyó, akkor, ha a fenntartható fejlődést választjuk, válasszuk a csipkebogyót. Közvetve sokkal kevésbé rongáljuk a környezetünket, azáltal, hogy a könnyebben elérhető ételt/terméket választjuk. Erre mondott egy nagyon jó példát az egyik előadó a quinoáról, ami egy Bolíviából származó, úgynevezett superfood, azaz nagyon egészséges, tele van vitaminnal, rosttal, jelenleg ugyancsak nagyon trendi és felkapott. A bökkenő csak az, hogy a quinoa eredetileg a bolíviai legalsó szegény rétegnek volt az olcsón elérhető étele. Azáltal, hogy nagyon népszerű lett, sok sztár a nagyvilágban ezt eszi, esküszik rá, reklámozza, ezzel diétázik, a távoli Bolíviában megkétszereződött az ára, így gyakorlatilag éppen azok nem jutnak már hozzá, akiknek a leginkább szükségük lenne rá. Ez tehát nem egy fenntartható dolog. 

Ezenkívül szó volt a fenntarthatóságról gazdasági-pénzügyi és társadalmi szempontból is. Nagyon érdekes volt hallani például, hogy a pénz sajnos nem a gazdag rétegektől áramlik a szegény réteg felé, hanem pont fordítva, a szegénytől a gazdag felé, lásd a quinoa példáját. Szóba került a mai világ egyik legnagyobb megoldandó feladata, a migráció, kiderült az is, hogy a világon összesen csak hat ország polgárai érzik úgy, hogy az állam van értük és nem ők az államért, ezek az országok pedig, számomra egyáltalán nem meglepő módon Svédország, Norvégia, Dánia, Finnország, Hollandia és Új-Zéland. Kiderült az is, hogy egy fenntartható államban/országban mennyire fontosak a civil szerveződések, alapítványok, hogy ha egy-egy embernek vagy csoportnak van egy egymást segítő ötlete, amivel egymás életét jobbá, könnyebbé tehetjük, azt egy fenntartható államnak egyértelműen támogatnia kellene és nem pedig aláásni, ilyen például, hogy ha drága a taxi akkor igénybe vehetjük (anno még az Ubert is, amit sikeresen lekaszáltak..) mondjuk az Oszkár Telekocsit, ahová regisztrálva könnyen találhatunk olyan autóval rendelkező valakit, aki épp abba az irányba tart, amerre én, és a drága taxi helyett őt választhatjuk. 

Nagyon tetszett volt Küllői Péternek, a Mosoly Alapítvány egyik alapítójának arra a kérdésre adott válasza, hogy miért hagyta ott menő, nagyon sikeres és sok pénzzel járó angliai bankár életét. Azt válaszolta, hogy nem tudta megélni az életet, aki bankár, az bankár a nap 24 órájában, a hét 7 napján, nem volt ideje a családjára, gyerekeire, a kultúrára, a minőségi életre, és minőség alatt nem a sok pénzt értette... Anyagilag elérte azt, amit szeretett volna, így hazajött, megalapította az alapítványt, ami hátrányos helyzetű gyerekek segítésével foglalkozik, hiszen ahogy egy vele készült interjúban olvastam "annak, aki a napos oldalon van, kötelessége segíteni azokon, akik nem a napos oldalon állnak. Erről szól most az én életem." Mondanom sem kell, nagyon szimpatikus ember. 

Mint az elején is írtam, a legelső beszélgetésről sajnos elkéstem, de szerencsére a nagy részén így is ott voltam. Ennek a témája a flow volt. Mi az a flow és a flow-élmény, magyarul áramlatélmény? Flowba akkor lehet kerülni, amikor valami olyan élményben van részed, amiben a legjobban fel tudsz oldódni, olyan állapotba kerülsz, hogy úgy érzed, áramlasz, az élet áramlik benned. És nem arra gondolok, ha részeg vagy vagy beszívtál.. Az minden csak nem flow élmény, számomra legalábbis. A Wikipédiát segítségül hívva: A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik."  Ez, ahány ember, annyiféle élmény lehet. A beszélgetőpartnerek közül Litkai Gergely humorista számára, egy-egy jól eltalált szöveg, ötlet jelenti ezt az élményt, mely ötletek általában a wc-n ülve találnak rá, Pásztor Anna énekes a koncertjei közben érzi magát a leginkább élőnek, bár elmondta, még mindig előfordul vele, hogy izgul vagy fáradt egy koncert előtt és úgy érzi ez most valahogy nem fog úgy összejönni - ilyenkor mindig arra gondol, amikor búvárkodott és érezte a nyomást a mellkasán, kicsit meg is ijedt, hogy hogy fog így feljönni, de, amikor engedte, hogy az áramlat vigye felfelé, nem pedig küzdött ellene, csodálatos élményben volt része, ahogy jött a felszín felé - ezáltal sikerül legyőzni a koncert előtti kételyeit, melyek végül mindig nagyon jól sikerülnek, Lukoviczki Réka számára a futás volt az egyik olyan élmény, amiben teljesen fel tudott oldódni, 3 évvel ezelőtt autóbalesetéig, melyben elvesztette az egyik lábát. Nemrégiben azonban elhatározta, hogy újra futni fog, méghozzá egy futóláb segítségével, melyet hamarosan meg is kap, vagy pedig az, amikor teljesen őszintén, önmagát teljesen lecsupaszítva tud írni, önmagáról, a balesetéről és arról, hogy azóta mennyit változott az élete  -pozitív irányba.  Al Ghaoui Hesna újságíró számára pedig az írás, a riportok készítése adja meg ezt a flow élményt.

Számomra mi a flow-élmény? Például amikor egy sűrű nap után egyedül lehetek és olvashatok, amikor sétálhatok egy nagyot, amikor beszélgethetek egy jót, érvekkel-ellenérvekkel, igazi véleményekkel, amikor találok egy jó témát, amiről írhatok és úgy érzem az az írás jól sikerült, de amikor az egyik tetoválásomat csináltattam, az is egy flow élmény volt, mert legyőztem egy félelmemet, egyúttal vállaltam a véleményemet, önmagamat és mindezt a tetoválás szimbolizálta.

Nagyon jó döntés volt, hogy elmentem, jól éreztem magamat, nagy élmény számomra, amikor ilyen okos embereket hallgathatok és tanulhatok tőlük, számomra ez is egy flow élmény. Jövőre újra találkozunk!